Az én apám

Apu elesett, és eltört benne valami.
Meg is műtötték hamar.
84 évesen már kockázatos minden, de ahhoz képest, hogy azt gondoltuk, nem altatható a szive miatt, túlélte.
Épp akkor látogattam, a műtét napján, amikor még nem volt teljesen tudatánál.
A tekintetén látszott, hogy már átnézett a túlpartra!
Később a mennyezetet bámulva, el-elszunyókálva mondott mindent össze-vissza.
"- Jé?! Megint elment kettő! A rózsa is elment! Meg a szekrény."
Volt egy ilyen mondat is:
"- Engem is elindítottak már!"

Vicces volt.
És szomorú.

Mátival Dalmánál

Áprilisban meglátogattuk Mátéval Dalmát, aki ekkorra már teljesen "La Parisienne" volt.

A rá jellemző morgós rossz kedvnek nyomát sem találtuk. Ezt valahol elhagyhatta induláskor a reptéren. 

Dani a nagy HARCOS

 Nagy harcos volt a Dani, talán nagyobb, mint Németh Mitya volt. 

Miki 150 kilóról volt hova fogyjon, mikor diagnosztizálták a hasnyálmirigy rákját, Dani sosem volt vaskos. 

Dani túlélte. 

Aztán 6 év elteltével a sorsa kopogtatott. 

Áttétek. 

15 hónap. 

Tegnap halt meg.

Remélt még egy-két évet. De minek?

Erről sokat beszélgettünk. 

Érdemes küzdeni? (Szerintem nem.)  Nem akartam a véleményemmel gyengíteni a harcát. 

Talán azokért a pillanatokert mégis érdemes volt, amikről mesélt.

Egy vasárnapi tevézés után, amikor a gyerekekkel nézték a “Rock suli”-t, arról mesélt, úgy érzi, mintha nem is lenne beteg.